10. fejezet

Loreen

Istenem milyen jó volt átölelni. Tényleg úgy éreztem, hogy benne teljesen megbízhatok. Ő volt számomra az őrzőangyal aki mindent megtesz azért hogy mindenki boldog legyen. Már értem hogy miért hívják "Daddy Direction"-nek.
- Jajj itt összesírom a pólódat..pedig tuti nem volt olcsó..majd veszek neked egy másikat..
- Loreen! Ezt hagyd abba..egy pólóval kevesebb, ettől még nem dől össze a világ. Ígérem beszélek Zayn-nel hogy ne nyomuljon..
- Tényleg köszi, de úgy érzem meg sem érdemlem..
- Már miért nem érdemelnéd meg?
- Azért mert amikor ő csókolt meg az más volt mint amikor Louis..mindegyiknél éreztem valamit..de én Louis-t jobban szeretem..Zayn meg mindig olyan bunkó tud lenni..
- Tudod ő a " Bradford bad boy " - mutatta idézőjelesen.
- Tudom én..de akkor van benne valami és ez olyan nehéz..érzem hogy akárhogy is lesz a jövőben valaki megsérül..de esküszöm neked inkább sérülnék meg én mint ők ketten..
- Ezt most felejtsd el!  - mondta miközben egyik kezével felé fordította a fejemet a másikkal meg az arcomat simogatta..
- De én nem akarom hogy bárki is összevesszen miattam! Én nem tudom hogy mit csináljak..segíts! - mondtam ismét könnyeken keresztül.
- Gyere még kikísérsz addig elmondom hogy mit gondoltam!
- Máris mész?
- Már 2 órája itt vagyok és korán kell feküdnünk mert holnap lesz egy-két dalmegbeszélés...
- Azért kösz hogy eljöttél és 2 órát elpazaroltál a nyavalygásomra..olyan jó volt valakivel beszélni aki megért..
- Ha bármi van tudd, hogy bármikor hívhatsz engem.
- Na de mit is akartál mondani? - kérdeztem tőle amikor már a kapuban álltunk.
- Addig ne dönts amíg nem tudod kit is szeretsz jobban..
- Bővebben?
- Várd meg amíg mindegyikőjük elhív randizni és aztán majd meglátod..én meg beszélek velük hogy tudjanak egymásról..
- Legyen..
- Nem vagy olyan biztos eben igaz?
- Nem nagyon...félek hogy baj lesz ebből..na de menjél mert holnap olyan leszel mint egy zombi..
- Azért egy ölelést kapok?
- Hogyne kapnál!

Liam

- Azért egy ölelést kapok? - kérdeztem miközben reménykedtem hogy igent mond. Nem is értem miért gondoltam azt hogy nemet mond amikor barátok vagyunk.

- Hogyne kapnál! - mondta mosolyogva.

De mielőtt megölelt volna valamiben megbotlott én meg gyorsan elkaptam. Ennek az lett a vége hogy olyan közel voltunk egymáshoz, hogy úgy éreztem azonnal mennem kell mert még a végén én is a "kérők" sorába sodródok..szegénynek már így van elég gondja Zayn-nel meg Louis-val...mi lenne ha az "őrangyala" másképp gondolna rá?

- Jól vagy? - kérdeztem idegesen.

- Semmi bajom..csak szimplán ügyetlen vagyok ennyi az egész..tudod érdekes ez az egész.

- Miért is? - kérdeztem miközben gyorsan elengedtem és kissé odébb húzódtam tőle.

- Tudod te vagy ma a harmadik személy akivel ilyen közel voltunk egymáshoz és te vagy az első aki nem smárolt le..ez dicséretes.

- De ügyes vagyok! - próbáltam egy erőltetett mosolyt csalni az arcomra ami sikerült többé-kevésbé..

- Az vagy! Remélem majd minél előbb látjuk egymást! Szia! - nyomott egy puszit az arcomra.

- Szia! - mondtam és adtam neki egy puszit én is ami valamit elindított bennem..