7. fejezet

Loreen

- De ezt hogyan mikor? - tettem fel a kérdéseket.

- Én sem tudom..és sajnálom..tudhattam volna hogy nem fog simán menni és inkább hozzád vagy hozzánk kellettünk volna menni..csak tudod néha olyan jól esne normális életet élni..

Miközben ezt elmondta nekem láttam hogy sír. Én őszintén hittem neki, sajnáltam, megértettem és nem tudom hogy miért de úgy éreztem hogy benne vakon megbízok. Leültem mellé a földre átöleltem és próbáltam megnyugtatni. Kicsit furcsán éreztem magam mivel világ életemben azt hittem hogy a fiúk dolga megvígasztalni a lányokat és nem pedig fordítva.

- Louis, ez igazán nem csak a te hibád! Én is mondhattam volna hogy menjünk máshova, de nem tettem mert jól érzem magam veled.

- Tényleg? - kérdezte könnyes szemekkel.

- Igen..bár a közeledben elég furcsán érzem magam mégis jó veled beszélgetni..és már hogy egy kicsit jobban ismerlek már tudom hogy a rajongóitok nagy része csak a hírnév miatt szeret titeket nem pedig azért akik valójában vagytok..persze az még hozzájön hogy mind az öten piszok jól néztek ki..

- Ezt tudom! - mondta vigyorogva.

- Na ezt már szeretem! A mosolygós és mindig viccre kész Louis! Igazán büszke vagyok magamra hogy egy fiút megvigasztaltam életemben először.

- Hát hidd el nekem nagyon jól csinálod. Most már csak azt nem tudom hogyan jutunk haza..

- Hát itt már nincs senki. - mondtam neki elégedett arccal.

- Akkor próbáljunk meg valahogy hazakerülni mert már dél is elmúlt ami azt jelenti hogy kemény 3 órán keresztül gumicukron éltünk..

Louis

- Gyere! Semmi! Ez az utca tök üres! Csak egy hajléktalan alszik a sarkon.. - mondtam Loreen-nek aki végre kijött a kis búvóhelyünkről..

- Akkor mielőtt elindulunk beszéljük meg hogy hozzátok vagy hozzánk menjünk?

- Hát..izé..ez jó kérdés..szerinted?

- Figyelembe véve hogy ti híresek vagytok és néha kell nektek a magány ne kockáztassunk inkább menjünk hozzánk. - mondta határozottan.

- Az nektek se lenne jó! Van egy sokkal jobb ötletem! Hogy ez miért csak most jutott az eszembe! - csaptam a homlokomra.

- Mondd!

- Nem messze innen van egy "stúdiónak" kialakított házunk arra az esetre ha rájönnének hogy hol lakunk akkor eltudunk oda költözni bármikor. De előbb elmegyünk a másik utcában van egy jó jelmezárus bolt és veszek magunknak valamit amiben nem leszünk olyan felismerhetőek.

- Ha te mondod..csak siessünk mert van egy olyan érzésem mintha valaki figyelne minket..

- Nincs itt senki..csak kicsit megijedtél de semmi baj. - próbáltam megnyugtatni és hogy érezze tényleg komolyan gondolom a nyugtatást megfogtam a kezét. Arra számítottam hogy elrántja a kezét,de nem tette..inkább szorosan fogta mintha soha nem akarná elengedni. Ezt jó jelnek gondoltam.

- Nézd itt is van! Valamilyen kalapot meg szemcsit válasszál magadnak gyorsan aztán itt sem vagyunk..

- Fizessek majd én? - kérdezte.

- Miért?

- Hátha az eladó egy őrült rajongó aki neked adja majd a pólóját és látni fogjuk a hurkáit!

- Nem vicces..inkább undi. - mondtam. - De igazad van..jobb lenne ha te fizetnél!

- Akkor gyorsan elintézem és mehetünk is!

- Már készen is vagy?

- Igen!

- Akkor hölgyem szabad a kezét? - kérdeztem utánozva egy előkelő férfit.

- Köszönöm! Elfogadom! - mondta,de nem bírtuk megállni röhögés nélkül.

Már sétáltunk néhány perce amikor Loreen megtorpant.

- Mi a baj?

- Figyelj lehet hogy hülyének nézel de mögöttünk aki jön szerintem az a hajléktalan akit az utcában láttunk. Csak ne nézd olyan feltűnően!

- De miért követ minket? Megyek megkérdezem!

- Várj! Nehogy odamenj! Lehet hogy veszélyes!

- Egy hajléktalan? Ugyan már Loreen.

- Jó. De ha igazam lesz az már késő bánat.

- Na nem bántott? - kérdezte idegesen amikor visszaértem.

- Amint látod élek és virulok. Adtam neki egy kis pénzt ételre meg italra. Na meg a sapkámat ami olyan hülyén állt. De gyere menjünk be! 

- Ez az?

- Igen..hát..direkt nem hozattuk rendbe kivülről hogy ne legyen olyan feltűnő..de belül annál szebb.

- Hűha!

- Na mit mondtam?

- Igazad van! Körbevezetnél?

- Menjünk!

- És az utolsót hagytam utoljára. A fürdő.

- Komolyan?

- Aha.. - Közelebb húztam magamhoz, már majdnem megcsókoltam amikor kinyílt a fürdő ajtó.

- Ti meg mi a francot kerestek itt? - hallottam az ismerős hangot.

- Hát én is kérdezhetném ugyanezt! A frászt hoztad rám!