8. fejezet

Zayn

- Igen már itt vagyok. Ti mikor jöttök? - kérdeztem Liam-et.

- 20 perc. De Louis felszívódott..nem találjuk sehol.

- Várj! Asszem most jött meg. Akkor majd gyertek!

Gondoltam majd ha feljön köszönök neki. Egyszerűen nem volt kedvem lemenni na és hajammal is kezdenem kellett valamit mert egy szóval katasztrófa volt. Hallottam egy női hangot is..tehát Louis nem egyedül jött..szuper. Mivel nem tudtam beazonosítani a lány hangját nem tudtam ki az. Csak reméltem hogy Louis új barátnője és akkor lesz esélyem Loreen-nél. A hajamat belőttem, kinyitottam a fürdő ajtót. Amit láttam nem akartam elhinni..majdnem szívrohamot kaptam. Még jó hogy megszólaltam mert különben Louis tutira lekapja Loreen-t.

- Ti mit kerestek itt? - vontam őket kérdőre.

- És te? A frászt hoztad rám haver. - mondta zavartan Louis.

- Hát az úgy volt.. - kezdte el Loreen mesélni a történetet.

- Ti aztán jól tudtok "rejtőzködni" a firkászok elől mondhatom..már előre látom a holnapi újság címlapját..         " Louis Tomlinson és az ismeretlen lány"

- Eddig már mi is eljutottunk Einstein-kém...

- Tudod mit? Nekem aztán mindegy..

- Megjöttünk srácok! - kiabált Harry.

- Helló srácok. - köszönt Loreen kissé idegesen.

- Hát te? - kérdezte Niall.

- Zayn mondd el nekik! - kérte Louis.

- Szóval az történt......és így kerültek ide. - fejeztem be a kis történetet.

- Most mi lesz? Mit tegyünk?

- Liam ne vidd már megint túlzásba az aggódást! Sok lesz tőle a ráncod! - mondta Loreen. Mindenki nevetésben tört ki.

- Jól van na..

Niall

- Van itt valami kaja?

- Honnan a fenéből lenne amikor utoljára vagy 2 hónapja járunk itt!

- Ne legyél már ilyen ideges Daddy.. - mondtam Liam-nek.

- Valaki rendelne kaját a Nando's-ból? Ezen múlhat az életem!

- Nem tudsz magadnak rendelni?

- Képzeld Zayn nem! Mindig én rendelek és felismerik a hangomat. Én felhínám de annak az lenne a vég hogy rajongók hada követné a kifutósrácot és annak nem lenne jó vége..

- Srácok Niall-nek igaza van! - mondta Liam.

- Köszönöm! Na akkor ki fog rendelni? Louis?

- Legutolján is én rendeltem! Harry?

- Én aztán nem fogok azok után hogy helyettem egy lánnyal mutatkozol! 

- Jaj ne félj fürtöske, nem csalnálak meg soha! Imádlak!

- Jaj ne már! Ez undorító! Komolyan amikor a színpadon játszatok "Larry Stylinson"-osat az még oké..de ez már..fújj.. - mondta Zayn.

- Na szóval ki fog rendelni? - kérdeztem türelmetlenül.

- Majd én!

- Loreen, életmentő vagy! Te vagy a mi superman-ünk!

- Héj! Az én vagyok nem?

- Jaj bocsi Louis! Akkor te vagy a mi őrangyalunk aki nem hagyja hogy én éhen haljak.

- Igazából azért rendelek én mert én is éhes vagyok és mivel a többiek nem akartak rendelni ezért nekik kevesebbet rendelek.

- Azt nem teheted meg! - kiabálta Louis.

- Ó dehogynem!

- Mit kérsz cserébe?

- Lássuk csak..ha igazi superman akarsz lenni akkor neked kell rendelned.

- Legyen! De legközelebb Zayn jön! Ő még egyszer sem rendelt!

- Oké tesó nekem mindegy csak rendelj már mert én is kajás vagyok.

- Akkor nem fogunk éhen halni!

Komolyan annyira örültem hogy végre valaki rendelt kaját hogy örömömben ugráltam. Amikor meghozták a csirkeszárnyakat kimondhatatlanul boldog voltam.

Loreen

- Kimegyek a mosdóba! Mindjárt jövök!

- De siess vissza! Mondani szeretnénk majd valamit! - hallottam Harry hangját.

- Sietek. Megpróbálom magam nem lehúzni a WC-n.

Amikor végeztem még gyorsan megigazítottam a hajamat, a sminkemet és kiléptem az ajtón ahol Zayn-be ütköztem.

- Gondolom azért jöttél mert sokáig maradtam el..csak tudod még gyorsan megigazítottam a hajamat..

- Ja nem azért..csak én is meg akarom igazítani a hajamat.

- Ha nem gond használtam egy kicsit a hajzselédből..

- Nyugodtan..érezd otthon magad..

- Köszi..

Mivel kissé kezdtem kínosnak érezni ezt a beszélgetést elindultam a fürdőből kifele amikor egy víztócsában megcsúsztam.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva Zayn. Ahogyan sikerült megfognia hogy ne a padlón végezzem túl közel kerültem hozzá..

- Igen..de látod..velem mindig akkor történnek ilyen hülyeségek amikor te ott vagy és segítesz..ez kicsit furi nem? - kérdeztem tőle miközben már felálltunk de még mindig nem engedett el. Sőt egyre közelebb volt az arca az enyémhez. Furcsa volt...az egyik énem fejvesztve menekült előle a másik meg soha nem akarta hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Míg ilyen dolgokon gondolkoztam hirtelen megcsókolt. 

- Zayn ezt ne! - löktem el magamtól.

- Miért ne? Nincs senkid! Vagy?

- Nincs senkim..de akkor is..ez nekem még túl korai..adj egy kis időt hogy tisztázzam az érzéseimet..

- Akkor ez azt jelenti hogy van számomra remény?

- Ilyet nem mondtam..

- Értem én..

- Mit értesz?

- Más tetszik igaz?

- Nem tudom..én nem tudom! - akaratlanul is elkezdtem sírni és átöleltem amikor valaki megszólított minket.

- Mit csináltok? - hallottam Louis hangját. Most hazudnom kell a fenébe is..

- Csak megcsúsztam és megütöttem a bokámat és félek hogy bedagad és nem tudok majd kifutóra lépni és ezért elszomorodtam Zayn pedig próbált megvigasztalni.

- Nagyon fáj? Mutasd!

- Akkor én megyek vissza a srácokhoz. - szólt Zayn is. Vetettem rá egy pillantást egy halk köszönömöt mondtam neki mire ő csak bólintott. 

- Annyira nem vészes! Azért még járni tudok.

- Biztos nincs semmi baj? - kérdezte és átölelte a derekamat az egyik kezével a másikkal pedig az arcomat simogatta.

- 100%. Hazamegyek pihentetem aztán a hétvégi bemutatóra már kutyabajom sem lesz. Eljöttök ugye?

- Még szép!

- Dejó! - örvendeztem. 

- Örülök hogy örülsz Loreen!

- Jaj ha tudnád milyen izgatott vagyok és.. - a mondatot nem tudtam befejezni mert megcsókolt. Ez teljesen összezavart.

- Louis, ne csináld ezt kérlek! - néztem rá könnyes szemekkel.

- Mi a baj? Azt hittem te is érzel valamit!

- Én nem tudom igazán és ne haragudj!

Ez volt az utolsó mondatom. Lefutottam a lépcsőn és utána ki az ajtón. Csak egy dolog érdekelt, hogy minél előbb hazaérjek és mindent elmondhassak Alison-nak.