1. fejezet

- Loreen! Kelés! Elfogunk késni!
- Már megyek, de lehetne hogy nem kiabálsz hajnalok hajnalán Alison?
- Képzeld nem mert így is tovább hagytalak aludni úgyhogy még szedd össze a maradék cuccaidat mert ma költözünk Londonba a szüleidhez! És már csak estig kell várnunk a fellépéssel. Annyira izgulok. Te nem?
- Alison én is izgulok, de azért ennyire nem vagyok felpörögve mint te..mondd csak megint túl sok cukort raktál a kávédba igaz?
- Muszáj volt hogy ébren maradjak..na de most állj fel szépen szedd rendbe magad mert fél órán belül itt lesz értünk a taxi.
- Basszus ezt nem mondhattad volna előbb? Még nem is pakoltam be minden ruhámat!
- Te öltözz én meg addig bepakolok neked.
- Köszi, egy angyal vagy. Ugye tudod?
- Hát persze..már csak a glória hiányzik...de indulj már felfelé! Gyerünk, mozgás! Azok a ruhák maguktól nem ugranak rád!

Egy fekete csőnacit vettem fel hozzá egy babarózsaszín mintás ujjatlant, egy fekete blézert, egy fekete magassarkú cipőt és egy a felsőmhöz színben passzoló táskát.

Ránéztem az órára ami hajnali 4:45-öt mutatott. Ez azt jelentette hogy van még negyed órám. Gyorsan begöndörítettem a hajamat és felraktam egy szolid sminket.

- Alison itt a taxi! Gyere!
- Már itt is vagyok. Minden megvan? Kulcsok, személyi stb??
- Igen.

A csomagjainkat beraktuk a taxi csomagtartójába a kézitáskáinkat pedig fogtuk a kezünkben. Az út a repülőtérig csupán 15-20 perc, de nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Az úton nem beszéltünk egymással. Mindegyikünk elmerengett. Egyrészt örültem neki hogy Londonba költözünk apuhoz és anyuhoz, másrészt pedig hiányozni fog nekem franciaország. Attól függetlenül hogy örültem annak hogy anyuhoz és apuhoz költözünk bennem volt a félsz is. Eddig azért éltünk külön mert én 3 évig modell képzésen voltam Párizsban és ott lettünk barátnők Alisonnal. Apu és anyu mindig is ragaszkodott hozzá hogy az ő divatcégüknél tanuljak modellnek de én nem akartam hogy a többi modell azért utáljon mert én vagy a "főnök" lánya. Ezért tanultam Párizsban modellnek hogy amikor idejövök anyu és apu büszkék legyenek rám hogy már nem egy 13 éves ügyetlen kislány áll majd a ma esti bemutatójukon hanem egy 16 éves lány aki már úgymond "profi" a szakmában. A gondolataimat Alison szakította meg.
- Itt vagyunk!
- Végre! - sóhajtottam fel. - Nekem egy örökkévalóságnak tűnt amíg ideértünk.
- Aha..biztos..de gyere mert elkezdődött a becsekkolás.
- Oké csak fizetek.  Mennyi lesz uram?
- 10 font.
- Köszönöm. Viszlát és további jó munkát!


- Hogy te mennyire nyálasan viselkedsz minden emberrel!
- Ez nem igaz..veled ellentétben én mindenkivel igyekszek kedves lenni még azzal is akit nem kedvelek annyira.
- Figyelj akivel nekem bajom én megmondom neki..nem kertelek..de te..ha így folytatod tuti hogy begolyózol ha valaki udvariatlan lesz veled. De ez már nem az én bajom.

- A londoni járatra megkezdődött a felszállás! Kérjük utasainkat fáradjanak az 5-ös terminálhoz! - szólalt meg az ismerős hang.
- Hát akkor, viszlát Párizs..hiányozni fogsz!
- Na, nekem nehogy itt sírjál! Még elkenődik a sminked meg kicsit mehetnél gyorsabban mert szeretnék már leülni!
- Jól van, megyek már, de ha előttem sem mennek gyorsabban akkor mit csináljak?
- Komolyan mondom itt fogunk megőszülni..én ezt nem bírom kivárni! - fakadt ki Alison. Ez után megragadta a kezemet és szó szerint átrángatott a tömegen akik mérgesen kiabáltak hogy miért nem várjuk ki a sorunkat. Nem győztem bocsánatot kérni az emberektől akiknek nekimentem..
- Alison ilyet többet ne csinálj mert ez udvariatlan dolog, másrészt meg örülök is egy kicsit mert fáradt vagyok.
- Hűha!
- Mi az?
- Ez az első osztály csodaszép!
- Oké..még te gyönyörködsz addig én megkeresem a mosdót.

Elég hamar megtaláltam a mosdót csak egy baj volt. Nem tudtam kinyitni az ajtót. Ahogyan próbáltam kinyitni megbotlottam a saját lábamban és ahogyan hátraestem éreztem hogy valakire ráestem..- Csúcs!- gondoltam magamban..még egy kínos szitu..ugyan már..
- Ne haragudj de az ajtó tehet róla! Egyszerűen nem tudom kinyitni!
- Semmi baj! Én sem figyeltem. Egyébként az ajtót azért nem tudod kinyitni mert nem kifelé hanem befelé nyílik. Látod? - tárta ki előttem az ajtót.
- Basszus..de kínos..komolyan nem vagyok ennyire szerencsétlen csak korán keltem és hát ott van az állandóan pörgő barátnőm..és hát eléggé fáradt vagyok. Egyébként Loreen vagyok. És te?
- Maradjunk annál hogy a titkos idegen..
- Nos kedves titkos idegen köszönöm hogy kinyitottad az ajtót..szia.
- Szia Loreen!

- Na végre! Már azt hittem hogy lehúztad magad a WC-n! Mi tartott eddig?
- Szóval így történt. - meséltem el neki az ajtós dolgot.
- És elkérted a számát?
- Dehogy! Hova gondolsz? Nem is ismerem..még a nevét sem árulta el...
- Hello..bocsi..azt hiszem ezt akkor ejtetted el amikor rám estél! - mutatta a kulcsot a kezében.
- ÁÁÁ..köszi szépen titkos idegen. - néztem bele a szemeibe amit nem kellett volna mert olyan gyönyörűek voltak hogy az valami hihetetlen. Talán olyan sokáig nem bámultam mert meghallottam amint a rádióban a One Direction számát adják.. - Ezt nem hiszem el!
- Mi a baj Loreen? - kérdezte egyszerre Alison és a " Titkos idegen ".
- Komolyan nekem sem bajom a One Direction-nel csak annyira elegem van hogy állandóan csak az ő számukat hallom a rádióban..
- Ezek szerint nem vagy fanatikus igaz?
- Hát annyira nem..Alison annál inkább. Nem mondom hogy szeretem őket de azt sem hogy utálom őket..hiszen személyesen nem is ismerem őket így nincs okom ítélkezni.
- Ez aztán a megfontolt beszéd! De lehet egy kérdésem?
- Igen?
- Ha választanod kéne közölük akkor melyikőjükkel randiznál?
- Te szereted őket? - mondtam kacagva.
- Nem..csak tudod van egy húgom aki imádja őket..
- Aha értem..a válasz a kérdésedre meg nem tudom..hát vagy Harry vagy Louis..így hívják azt a két srácot akik annyira szeretik egymást nem?
- De, igen.
- Mit mosolyogsz?
- Semmi..komolyan..de örülök hogy megismerhettelek titeket..remélem hogy még lesz alkalmunk találkozni.

Az út hátralévő részében azon gondolkoztam hogy miért olyan ismerős nekem ez a " Titkos idegen ". A gondoltaimat a hang szakította félbe. " Kérem csatolják be az öveiket a leszálláshoz".
- Alison! Alison! Ébresztő!
- Már itt is vagyunk?
- Igen! Anya és apa küldött értünk egy limót.
- Királyság! Végre ülhetek egy limóban!

Leszálltunk a gépről és egyenesen a limuzinhoz mentünk amin nagy felirat díszelgett: " Winbolt divat és modellügynökség ". Beszálltunk a limuzinba és ezzel kezdődött el új életünk első napja.